Maradt bennem az első ember,
akit olvasok, ha ír.
A szív üresen létezni sem mer,
és másra nézni se bír.
Szókép, hasonlat, jelzők árja.
Az érzés, a gondolat
oly ismerős, az ember várja,
hiányzik, ha elmarad.
Sok éve már, hogy barlangomban
kihűlve rezeg a csend.
Képtelen vagyok hinni, hogy jól van,
bár tudom, hogy ez a rend.
A hiánynak van csak alakja,
éles, határozott.
Az ember az alakot körbe lakja.
Él, mint a kárhozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.