Amióta nem szeret, és elhagyott,
fakó a nappal, és sivár az este,
az élet jégmező, a szív fagyott,
mert nincs a hév, amely melegítette.
Amióta nem szeret, és elhagyott,
kevesebb a fény és több az árnyék.
Szinte folyton sötét homályban vagyok.
Ha tehetném, ragyogásban járnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.