A sötét vizek iszapos fenekén,
ott, ahol gyöngyöt izzad a szenvedés,
ahol már nem látni semmit, mert kevés
a ragyogó Napból leszivárgó fény;
s ott, ahol sötét kő rejti Nap hevét
milliónyi évek során keresztül,
hogy amikor majd a felszínre kerül,
adhassa kályhádnak téli melegét;
s ahol sötétben visszhangzó vízcseppek
építenek ragyogó cseppkő-csodát,
hogy jobbnak érezze mindenki magát,
és titkaikat látván majd bölcsebbnek,
ott, a mélységekben rejtezem el én,
ahol nem ér a fény, ha már nincs remény.
Előadtam jótékonysági délutnon 2014. szept. 25.-én a Zila kávéházban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.