Nem halmoztam, csak sunyítottam gyáván,
nem tékozoltam, és maradtam árván,
mint kerge tücsök, aki folyton zenél,
aztán retteg, megfagy, hogyha jön a tél.
Asztalra nem csaptam, leköptek, arcon,
lemostam, folytassam bolond kis harcom.
És most - jobb híján - hasztalan keresem
benne az értelmet. Sehol sem lelem.
Végigjárom. A holnap még itt talál,
ha az álom az éjjel el nem kaszál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.