Láttam, és most jobban fáj
mintha nem láttam volna.
Belül puszta lett a táj,
és mintha szél szólna,
messze fújva a falat,
amit nehezen raktam,
ajtót, rajta hét lakat,
zára sohasem kattan.
Láttam, de tudom, fájna,
ha nem láttam volna,
minden ugyanígy rágna,
a dal sem másként szólna,
visszhangozva pincében,
eltemetve barlangba.
Miért nem élhetsz szépen,
miért maradsz magadra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.