szinte észre sem vette.
Amikor másodszor,
bő fél év múlva,
meg sem ijedt akkor:
nem volt nagyon durva,
megzavarta viszont
a környezet lamentálása.
Azután, hogy gyakrabban
fordult elő, félni kezdett,
hogy majd bekattan:
elhagyta a barátnője,
és mind a nők is vele.
Nem hívták már társaságba,
sötét lett az éjjele.
Úgy gondolta,
ez nem tréfa,
néha majdnem úgy hever,
mint egy fagyott marharépa:
merev, buta mozdulatlan,
ez mindenkit jól lever.
Orvoshoz ment, és megtudta:
van rá gyógyszer, nem hatásos,
de nem kell aggódnia.
Még sokáig funkcionál,
ezen nincs semmi vita,
de vigyázzon, el ne essen!
Még beveri a fejét!
Rohamot ne kapjon nekem!
Nővérke! Az Istenért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.