A mindenség dinamóját hajtja.
De ha megfárad, sem pihen,
az inát meg mégsem szakajtja.
Csak fénylik a sok-sok világ,
kering-forog kavarog az égen.
Pocok búzás zsákot kirág,
magot gyűjt ma is, akár régen.
Hosszú az út háta megett,
erdőn, mezőn, porban és a havon,
tarisznyából már megevett
majdnem mindent, mégsem éhes nagyon.
Egyre pedálozik Isten.
Honnan indult, hová jut el végül,
csak ő tudja. Meg sem pisszen,
kérdezheted, amíg belekékülsz.
Amíg bringáját tekeri,
addig nincsen vége a világnak,
de ha egyszer majd leteszi,
nem lesz, amit a pockok kirágnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.