és engem írnak verseim.
Szülési kínok
látszanak meg formakincsein.
A ritmus és a rím vezérli,
merre tart a gondolat.
Öröm és a kín a versben
írja vissza életedbe sorsodat.
Verset írok.
Mit törődöm azzal, olvasod?
Mert, ha nincs ok,
tudom, kevésbé érdekel,
mintha volna sok.
Téged írlak,
jövőd vagy múltad izzik ritmusomban,
ezért is bírlak,
kedves olvasóm, ha létezel,
hiszen jövőd vagy múltad
verseimben ott van.
Verset írok.
Mit érdekelhet engem holmi vélemény?
Felnőtt vagyok,
Régen levált már rólam mind a méhlepény,
és hogyha nem találod jónak,
vagy ha jobbat tudsz talán,
hagyd a verset értő olvasónak,
te meg menj el vásárolni délután!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.