Egy sem száll a vállamra most.
Csak a szél lobogtatja hajamat,
amit szárnyuk verdesése kavar,
amint fejem körül repdesnek jajongva.
Nézd a halakat!
Mind tátott szájjal ugranak
ki a forrásban lévő vizekből,
hogy egy utolsó, néma sikoltással
habzsolják magukba az életet,
mielőtt puhára főnek.
És nézd a kígyókat, békákat,
rovarokat, és nyulakat mind,
amint semmivé porlad életük
egy röpke perc alatt,
amely rövidebb, mint a szenvedés,
és hosszabb,
mint a lét határtalan könnyűsége,
amikor viszontszeretünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.