Ha kinyitnám, mondd, mi vár?
Túl az ajtón más szobánk van,
abban alszik jó anyád.
Apám, mi van a szobán túl?
Ha kimegyek, mondd, mi vár?
A szobán túl ott a kertünk,
benne sok tarka virág,
amit csak neked neveltünk,
neked szórja illatát.
Apám, mi van túl a kerten?
A kerten túl ott a rét.
Ott szalad nyúl, lepke rebben,
eső dalol száz mesét.
Mi van túl a kerten, réten?
Hová repül száz madár?
Túl a réten nagy folyó van.
Vízét várja tengerár,
akit elvisz rajta csónak,
többé nem jön vissza már.
Apám, mi van a folyón túl?
S van-e rajta híd, szilárd?
Túl a folyón magas hegynek
hágóin mind fúj a szél.
Havat hord, akit betemet,
boldog lesz, ha tovább él.
Apám, mi van a hegyen túl?
Meddig tart a nagyvilág?
A hegyen túl ott a város,
fala őriz száz csodát,
széles tengerrel határos,
ember nem ment rajta át.
De mi van a tengeren túl?
Meddig tart a földi lét?
Ki tovább megy, majd belefúl,
s nem lesz többé tarka rét,
nem lesz szellő, drága napfény.
Nem lesz többé száz határ,
ha elragad, többé nem ad
létnek vissza a halál.
Mi van aztán túl halálon?
Mi van túl az életen?
Olvastam, de nem találom,
a választ, a félelem
szorítja a szívemet,
amikor rá gondolok.
Mi lesz, hogyha eltemet
a föld? Elmúlnak a bajok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.