2014. szeptember 7., vasárnap

Már csak ritkán szorul

Nem értettem, miért feküdtél mellém,
és azután miért hagytál ott,
Mi volt, ami úgy megváltozott,
hogy mára nem maradtál, csak emlék.

Nem értettem, hogyan választottál,
miért éppen én lettem a jó,
aztán mégis miért vitt hajó
messze tőlem. És a választ totál

felesleges várnom, hiszen vége.
Ma már tudom, úgysincs válasz erre.
Nem lett azóta sem tiszta, persze,
de szívembe költözött a béke.

Tovább mentél. Nem tudom, hogy merre.
Már csak ritkán szorul el a gége.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.