ehhez születnem sem kellett volna másnak.
Elnézném, amint a két szemed rám ragyog,
és még csak hívnod sem kellene Tamásnak.
Ha akkor, egyszer másfelé léptem volna,
vagy más Nap kelt volna az égre fel, talán
szívem dobogása ma másképpen szólna,
és nem lehetne mára ilyen sok hibám.
Lehetnék más is én, mint aki most vagyok.
Lehetnék életuntabb, százszor boldogabb,
lehetne űr, amit magam után hagyok,
lehetnék, mint voltam, sokkal hóbortosabb.
Ha akkor, egyszer másfelé néztem volna,
másként alakul mára már az életem,
másik örömbe és bánatba torkollna.
Lenne bennem akkor is ennyi félelem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.