lesz az emberből egy szempillantásra,
és azután már nincs szüksége másra,
csak egy papírhajóra a csatorna
megáradt vízén, hogy vele a remény
ússzon akkor is patkányhadak ellen,
amikor nincs rá szükség, és a jellem
követelésére máshol kell kemény
csatákat megvívnia, amíg a tél
nem burkolja fehér jégpáncélba
a körötte zúgó szennyáradatot.
Nem mindenki ólom, hogy megadatott
volna neki, hogy eljusson a célba:
övé legyen az ólomkatona-lét.
Van, aki hiába élné a mesét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.