amint kaviccsá, majd durva-, majd finom szemű homokká
döngeti szét az eredetileg sziklás tengerpart gránittömbjeit,
amelyek egy örökkévalóság óta állnak a parton,
és állják az óceán felől fújó szél haragját is,
és a szél által felkorbácsolt hullámok ütéseit .
Mint a Húsvét-szigeti kőszobrok vak szemükkel,
úgy merednek a végtelen vízre,
mintha jöhetne onnan egyszer
a szélen és a hullámokon,
valamint a szél szárnyán ringatózó,
vadul rikácsoló,
a part menti hullámverésben halra vadászó sirályokon kívül
valami más is,
valami, ami felboríthatná a parti sziklák
homokká porladásának örök rendjét,
megállítaná talán, ha vissza nem is fordítaná az időt,
amely mintha csak a hullámok ritmusos döndülésében válna
valóságossá,
érzékelhetővé.
De nem jön.
A sziklák kaviccsá, majd homokká porladnak,
talán csak évmilliók múltán,
de bizonyosan.
Senki és semmi meg nem mentheti őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.