Száraz fröccsöt ittam az este
a Rácskert asztala mellett.
Bár tegnap többre nem tellett.
de meg nem is nagyon kellett,
míg fülem a ritmust kereste.
Körülültük páran az asztalt,
csak jártak a kéziratok.
Ott most majdnem olyan vagyok,
akárcsak a régi nagyok.
Későn jöttem el: vers marasztalt.
Én is felolvashattam versem,
egy rímes, tizennégy sorost,
kritikát is kaptam, jogost.
Nem játszottam tán nagyokost,
csendesen megosztottam terhem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.