hogy hibáztam-e, és hibám fatális
volt-e, vagy csak úgy adódott, mert máris
senkivé váltam, és rám tört az agg kor.
Mindegy mostanra. Lehetett volna tán
más is a folytatás, de így alakult.
Olyan lehettem, mint egy elszabadult
hajóágyú. A palánk túloldalán
csak a mély és hideg tenger vize várt,
amelybe belezuhantam. Merülök
azóta is. Az emlék magába zárt.
Nap-mint-nap újra csak megszégyenülök.
A tengerfenék várja a vén betyárt.
Hiába a víz, a táj csupa üszök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.