ha eláraszt.
Túlélni így is lehet.
Egy ideig. De vajon
elegendőig-e?
Ami kintről ostromol,
csak elfáraszt,
ha nincs közötte
újjá teremtő létige.
Az információhiány
végzetes is lehet
- százhússzal robogsz vakon -,
tudod, hogy törvényszerűek a véletlenek,
mint az "á, ezt most hagyom".
Behunyt szemmel jársz az úton,
bár tudod, előtted ásít a gödör.
"Majd a megoldást - kalapból - előhúzom".
A jövő közben mindegyre gyötör.
Egyszer úgyis összedőlsz, mint a ház,
amelyet lerobbantanak.
Azután majd nem leszel.
Magadnak.
Csak árnyalak,
másnak,
mint ahogyan neked is csak árnykép a világ
már ma is,
ha tudod,
nem nő számodra,
maximum a sírodon
virág.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.