2015. augusztus 26., szerda

A cinege csöndje

A cinke szemében láttam a csöndet,
ahogyan megcsillant benne a fény.
Korallzátonyt ott hullám dönget
túl lagúnának nyugodt vizén.

Keselyű csap le galamb hátára
csőrrel szaggatni gyenge szívét.
A zátonyon széttört szélbárkának
roncsait víz szórja szerteszét.

Istállóban barmok állnak.
Jászolt melegít leheletük,
ők is mind galambszívre várnak
zabálni azt. Az mindenük.

A cinke szemében láttam a csöndet.
Az enyémet könny futotta el.
Egy-két év, rám hiába csönget
bárki, nem lesz, aki felel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.