bordái közé is ejtett sebet.
Lábait, bár már keresztbe rakta,
mégsem verte beléjük a szeget,
de szögesdrótból font a fejére
magának szúrós tüskekoronát;
bár elfolyt rá az utolsó bére.
Nem bírta kivárni saját sorát:
elindult önnön lábán a hegyre
végig a fehér koponyák között.
Egy kép lebegett előtte egyre:
erősen hitte, ő az üldözött,
szívén viselvén a világ sorát
ott hagyta az utolsó vacsorát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.