Visszavettem bús koloncom,
ibolyaköteled bontom.
Térdem roggyan bár, és görbe
hátam, megyek meggyötörve.
Ín megfeszül a lábamban,
de még egyszer feltámadtam.
Foggal szájszélbe harapva
megyek most, mint igás marha.
Forrás nem csitítja szomjam.
Hej, de nagyon hozzászoktam
inni köldököd vízéből!
Elfeledkezzem ízéről?
Hiába kértem az Istent.
Adott, mára semmim sincsen.
Hajam megfestette dérrel,
lisztes, kifakult fehérrel.
Visszavettem nehéz terhem,
amit megosztani mertem.
Vonszolom, mint igásállat.
Megszabadítottam vállad,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.