futkosom saját verssoraim között.
Folyton csak falak arra is, meg erre,
ezekbe eszmém mindig beleütközött,
míg vergődve keresem a kivezető utat.
De ritmus és rím, az irányt is mutat.
Elkábítanak a rejtett szimbólumok.
A jelzős szerkezetek lángja lobog;
mint fáklyák, égnek a verssorokon.
Metafórák és allúziók gáncsolnak,
amíg le nem száll útvesztőmre az este.
Jobb volna talán lenni ápoltnak,
mint egérnek verslabirintusomba vetve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.