hogy miért olyan kék.
A szálló felhőt, miért volt ott,
a Nap tán sütne még.
A számítógép újra indult,
és hiába kérdezem,
vajon vírus, ami bent dúlt,
és leállt a fél eszem?
Kérdeztem az őszi fecskét,
visszajön-e még,
fog-e jövőre is legyecskét,
vagy épp ennyi volt elég.
Ha egy követ okosan kérdezek,
tudom, válaszol nekem,
de nem tudom, hogy mi az a vétek,
hogy ilyen lett életem.
Megkérdeztem a kaktusztüskét,
miért olyan agresszív.
Megszúrta a kezem tüstént,
hát nincs benne szív?!
Piros vérem lecsöppent,
és felitta a föld,
hívtam a katicát, elröppent:
a fű vérünktől zöld?
Kérdezgetem magamtól,
hogy mit is tehetek,
ne legyenek, amelyeket alkotok,
verseim betegek.
Választ eddig nem kaptam,
így versben válaszolok:
ha agyamból beteg vers pattan,
hát magam is beteg vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.