Derékig érő felhő terült a tájra:
a bozótosban a pára megakadt.
Hajnal van. A szívem annyira nem fáj ma,
mintha rajta repesztenének falat.
Most kel a Nap a bozót fölött az égre.
Korongja vörösen izzik, lángoló.
Befut-e valaha kis hajóm a révbe,
mielőtt ellepi hajam a szürke hó?
Fejbúbig érő felhőben félek folyton,
hogy egyszer ködében végleg elveszem.
Fájdalmaimat hamis dalokba fojtom,
zsongítsanak, amíg el nem ér telem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.