Hogy elküldték, csak elindult, szótlan,
talán nagyon fel sem háborodott,
bár nem hinném, azt gondolta, "jól van".
Lassacskán aztán eltávolodott.
Hiába húz vissza minden emlék,
ha megérett búcsúra az idő,
és az élet után vár a nemlét.
Hihetetlen, hogy mind felejthető.
Hogy elküldték, hát elindult csendben,
egyszer kérte csak, hogy maradna még.
Ballagott az úton, emlékekkel telten,
fejében járt az "életből elég".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.