2015. augusztus 23., vasárnap

Vadállat

Szükségét végző vadállat vagyok,
egyre csak folynak belőlem dalok.
Bár viszik szennyemet messzire el,
hiába üvöltök, csak csend felel.

Amikor véget ér a délután,
fölveszem magamra magány ruhám.
Hangtalan ordítok az égre fel,
üvöltésemre csak csend felel.

Sarokba szorítva reszketek én,
hogy kivezessenek már nincs remény.
Megmarom kezed, ha nem veszed el,
üvöltésemre csak a csend felel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.