2015. augusztus 30., vasárnap

Ködfalak között

Fejbúbig érő felhőben félek folyton,
hogy egyszer ködében végleg elveszem.
Félelmeimet bús dalokba fojtom,
hadd zsongítsanak, mint lepárolt szeszek!

Felhőmből kilátni reményem sem lehet,
amíg csak el nem űzi majd azt a Nap.
Derengés mutatja csak, merre van kelet,
és hogy életem nyugat felé halad.

Föl kellene állni egy magasabb kőre,
vagy megmászni még egy magas fát talán,
hogyha talán nem is túl hosszú időre,
de túlemelkedjem a ködök falán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.