Nézd, milyen szép a sivatag kegyetlensége,
a kövek szilánkja és a száraz futóhomok!
Az élethez van szükség a hóra, vízre, jégre,
a holt világhoz nincsen, arra gondolok.
Idegen vagy itt, és kitaszított.
A végzeted leled, ha erre jársz,
a fehér csont marad csak, napszítt' ott,
ahol hosszabb időre majd megállsz.
De nézd csak a homok csillámló halmát!
Minden szeme, csiszolt, és kerek.
Itt nem nevel az Éden tiltott almát,
itt nem származnak Évától új emberek.
Nézd! E tájon már alig van élet,
Fa, fű, virág sem él meg itt.
A dűnékről ha messze látok, félek:
a semmi már sokakat őrületbe vitt.
És nézd az éjt, a csillagfényes égbolt
milliónyi tüzes csillagát!
Amikor a fény szemedbe indult, még volt
itt élet, mára elvesztette a csatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.