mert sohasem éltem én.
Elfedik szellemem fellegek,
és sehol sincsen remény.
Ha élnék, nem gyötrődnék azon,
hogy egyszer majd meghalok,
és a kinövő pár szál gazon
túl semmit nem hagyok.
Félek a haláltól. Jól tudom,
az időm mily kevés,
és nem nyugtat, míg köreim futom,
csakis az ölelés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.