2015. augusztus 11., kedd

Ösvényekről, sasokról, papagájokról

Én sosem tudom, hogy az út, amelyre lépek,
szilárd ösvény-e, vagy fennen szárnyaló
sas visz rajta, amelynek hátán félek,
nehogy levessen magáról, mint vad ló,
vagy papagáj, amelynek tolla színes,
de csak kicsiny kalitkában repül,
vicces beszéde lehet bármi ízes,
de nem tud semmit, s nem érez legbelül,
de azt tudom, hogy láthatok messze,
ha fent vagyok, ezer határon át,
míg, hogyha járt ösvényen járok egyre,
nem érem el soha a csillagok honát.

Bár nem ragyogni: izzani kívánok.
Ne legyen fényes, csillogó nevem!
De hogyha néha-néha még az álmok
tündérerdejében elkeveredem,
ne kösse lábam semmiféle béklyó!
Legyek, bár sánta, de táncolni kell.
Ha nem keringőt, polkát, bármit. S még jó,
ha zene szól, vagy valaki énekel,
fütyül, vagy csak tapsolja a ritmust:
mint kerge kecske, ugrálok, bizony.
Ha nem tetszik, ne csodáld e rítust!
Nem mondtam én, hogy csak vizet iszom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.