és már én sem voltam állat.
Az ember többé is válhat,
mint megtudtam aznap este.
Szívemig értek a lángok,
sokáig izzott még bennem
a parázs mellyel szerettem.
Fényére már nem találok.
Csak pár óra volt az élet,
azután kihúnyt a fény is.
Az emléke éltet mégis,
a haláltól már nem félek.
Esténket senki sem leste.
Ketten voltunk, én, s az Isten.
Adott, mikor már nem hittem:
értem lángolt Isten teste.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.