Talán mindannyian bolondok vagyunk
mert mindent szétverünk magunk körül.
Azután üresen zakatol agyunk,
mert nincs, aminek a lélek örül.
Csak állunk magunkban - Miért? Az talány. -
önnön sivár pusztaságunk előtt,
amelybe az az átok, szürke magány
egy pár nap alatt visszaköltözött.
Talán mindannyian bolondok vagyunk,
mert oly messzire űzzük el a jót,
hogy másnak belőle semmit sem hagyunk,
mélyre süllyesztünk el minden hajót,
amely a túloldalra vihetne át
bármilyen széles bánat tengeren.
Én is felhúznám újra a vitorlát,
ha jönne, aki hajózna velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.