Magányszobámnak fehér fala
felesel folyton énvelem:
Figyelj! Csúszik a léted. Halad.
Elesel! Marad telem.
Fehér falakon fekete árnyak.
Fakulóban a látomás,
ahogyan lassan hűlnek a vágyak,
közeleg egy új állomás.
Elhagyom már e földi létet.
Ahová indulok, nincs sehol.
Nyomomon talán egy birka béget,
és nem várnak rám valahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.