Múlnak fölöttem az évek,
és hamarosan az égbe érek.
Felhőre építek lakot,
arra vágok majd ablakot.
Hogyha nagyon nem szédülök,
az ablakpárkányomra ülök,
ha fáradok, hamarjában
arról lógázom a lábam.
Onnan nézek le a Földre,
tarkán-piszkos kékeszöldre:
Isten fején ez a kalap?
Itt kígyó magába harap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.