Csillagfény. Egy szeles éjjel.
A Tejúton fénylő Hold gurul.
A hegyen ott visít a bronzturul.
Mit kezdjünk a szenvedéllyel?
Visszamennék vagy húsz évet,
oda, ahol az a tölgyfa állt.
Mind, ami volt, a semmibe szállt,
hiánya mára csak úgy éget.
A Nap hideg, ha reggel éled.
Fagyott a föld, fagyott már a táj,
a fényben is terjed a homály.
A múltban élsz, jövődet féled.
Az elme nem virágzik többé,
vegetál, mint föld alatt a mag.
Zártságában rímeket farag,
ragyogása szétfoszlott köddé.
Csillagfény, egy tiszta éjjel.
Vagy lehet, hogy felhős volt talán.
Aludni csak annak hajnalán
ment. Utána váltunk széjjel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.