(Kosztolányi Dezső: Kétségbeesés című verse nyomán)
Várom, hogy teljen az elfolyó idő,
hátha a mából a holnap majd kinő.
Szövegeket olvasok figyelmesen,
és zavaros világom értelmezem.
Bármit is mondanak a jót akarók,
mind, ami ma van, a múlttal analóg.
Az asztalt is másoknak terítem meg,
e világon nincs helye a szívemnek.
Jobb nekem nem nézni a csonka részbe,
kapaszkodni kellene az egészbe,
de egyre csak azt űzve és kergetve
majd végül csak állok itt megdermedve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.