és szívébe martam.
Megindult a lavina,
vörös folt nőtt rajtam.
Farkasfogam fakasztott
fájdalmat belőlem,
így lett falra akasztott
trófea a szívem.
Bújtam volna vacokba
- mardosott a szégyen -,
hogy életem vacogva,
nyomorultan éljem,
mert a szürke fellegek
nem tisztultak tőlem.
vártam, a köd fellebeg
utat nyit előttem.
Ünő-prédám sebesült,
és elinalt gyorsan.
Farkas szívem estre ült.
Bepólyáltan. Gyolcsban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.