Hogy' szaladnak az évek!
Már unokám is két hónapos.
Én csakis attól félek,
hogy nem lesz, aki tisztára mos,
mert szennyes lett a lélek
a hosszú éveken keresztül,
hogy folyton magányban élek,
és lelkemen sötét kereszt ül.
Merítkezni kellene még,
és nem piszkolódni csak bután,
hogy ragyoghasson rám az ég,
mint azon a fényes délután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.