és eltörölve lesz végre a múlt,
szép szavaknak akkor én is hittem,
amikor egy rendszer végül kimúlt.
Azt gondoltam, ha nem forradalom,
majd megsegít a piacgazdaság,
hiszen volt ott sok szép fogadalom,
ki mit tenne, ha megválasztanák.
Azt gondoltam, jönnek majd a tiszták.
Tisztább lesz a jövőnk, mint volt a múlt,
sokan szavaikat szinte itták.
A szabadság meg ahogy jött, kimúlt.
Ma újra a pártmuftik diktálnak.
Néha még a személy is ugyanaz.
Saját zsebre dolgoznak a bátrak,
hazugsággá vált, ami volt igaz.
Akkor munkásosztály volt a menő,
a díszproletár sosem dolgozott,
ma a magyar középosztály nyerő,
akinek a ruhája foltozott.
Díszpintyek mondják meg ismét bátran,
hogy mi a követendő út - nekik.
Egyezkednek adóban és árban,
a veszteséget rajtad leverik.
Eltulajdonítottak már mindent.
Gyárat, földet, erdőt, sírokat,
zsebre teszik magyarságod, az Istent,
a nincstelen az utcán sírogat.
Lehet, hogy egy forradalom kéne,
elzavarni innen minden tolvajt,
a világ ránk majd más szemmel nézne:
nem tennénk, amit a tőke óhajt.
Nem tanulna hazugságot gyermek
iskolában megint, mint azelőtt.
De mit mondok?! Lesznek, akik nyernek,
hogy lehúzzanak rólunk még egy bőrt.
Ötvenkilenc éve történt egyszer,
egy pillanatra kinyílt a világ,
vissza nem hozza már semmi vegyszer,
de nem másítják meg hamis imák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.