s nem fogtam be számat rendesen,
így azután kiterültem holtan,
mert végeztél velem, kedvesem.
Azt hiszem, a mohóság lett vesztem:
megakadt torkomon a falat,
aztán feneketlen kútba vesztem,
hiába döngettem a falat.
Tapostam a lábammal, míg bírtam,
szájam szélén hullámzott a víz,
kétségbeesett verseket írtam,
ízük már rég nem volt szilvaíz,
és mire lehullt az első hó,
éhség gyötört, nem voltam mohó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.