Hiába minden.
Könnyebb vagyok a tollnál.
Úszom, ahol elsüllyed a fa,
visszahúzlak, ha előre tolnál,
nálam mindennapos a többé már soha.
Hiába minden.
Már elmentem, ha érkezem,
más szól, amikor számat nyitnám,
és bal oldali mind a két kezem,
ülve hajtom mozdulatlan hintám.
Hiába minden.
Nem csóvál kutyát egy farok,
és hogyha fölgerjesztik végül,
bennem a kristályrácsok mozdulatlanok,
az eszmélet pedig nihilbe szédül.
Hiába minden.
Az összes ezüstkanál
keresztbe fordul a torkomban,
és nálam akárki, ha már
vendégségbe jön, végleg otthon van.
Hiába minden.
Akármit írnék versbe,
szóba fújó, üres szél marad,
szedjem bár rímbe (nyersbe),
vagy ritmusba, a világ meg nem áll,
és nem is halad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.