Sosem tűnt úgy, ez az, amire vágytam.
Hajnalban bekapni egypár falatot,
amikor még csakis a beavatott
tudja, mi merre van a félhomályban.
Némely estéken azonban megesett,
hogy nem egészen éreztük magunkat
úgy még, mint akiket szitává lyuggat
a monoton lét, és szívünk repesett.
Lassan szállt le fejünkre a szürkület,
szinte észrevétlen jött el az este,
nem kerestük már az újabb ürügyet,
nem vonzott bennünket a másik teste,
és lelkünket megszállta a rémület.
Így lettek napjaink szürkére festve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.