A Hold egy féregjárta sajt most,
egy lyukacsos ementáli,
fakó fénye itt a Földön jajt mos,
hívásának nem lehet ellent állni.
A fák, mint árnyék-csipkék,
ahogyan levelük fent rezeg.
Bajainkat messze vitték
pillanatnyilag a kacagó szelek.
Az Éden messze van, az éjfél közel,
ilyenkor már lefoszlik mind a festék,
és százezernyi emlék átölel.
Varázsosak a holdfényes esték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.