Messzire szaladt mára a nyár.
Dérrel festve az ablak? Jól van!
Ránk csak a zord tél vár.
Mind lehull a lombja a fáknak,
a földön rothad már a levél.
A szívben csontszínű férgek rágnak.
Hamarosan itt van a zord tél.
De a tüskebozótban a hecsedli izzik,
mint a szívben még a parázs.
Lángjai talán az embert intik:
a tél sem lesz majd lét-tagadás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.