Nem hallom reggel a madarakat,
nem hallok mást csak a busz dübörög.
Lefojtják hangját hajnali ködök.
Szeptember ahogy jött, elballagott.
A Nap még néhányszor tüzet rakott,
kályhájában lassan hűl a parázs,
és hajnal-tájt a fű már zúzmarás.
Délután azonban még kiderül,
meleg van, míg a Nap éjre nem ül.
A fákról gyorsabban hull a levél,
életem az őszben, mondd, mennyit ér?
Október elment, a föld megfagyott.
A nyári élet már rég elhagyott.
Távol van ilyenkor a kikelet,
át kell még vészelni a zord telet.
Egy biztos fényforrást én tudok ám!
Amikor eljön hozzám unokám,
bár nagy a köd az ablakon kívül,
lassan hűlő szívem még földerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.