Csak egy ölelésre legyen még időm,
Mielőtt tüdőmből kifogy a levegő!
Mielőtt a szívem utoljára dobban,
Mielőtt a szívem utoljára dobban,
Lássak még egy arcot, amint lángra lobban!
Mielőtt az örök sötétség lehull,
Legyen még egy szempár, ami fényre gyúl,
Mielőtt a Semmi elnyeli énemet,
Életemnek értelmet az adjon, ki szeret!
Elég szomorú, ha már erre gondolsz. Odébb van az még.
VálaszTörlésÍgy is lehet nézni. Meg úgy is: elég hosszú időt hagytam rá. Mondjuk még 30 év? Az már egész szép kor lenne (nekem), és nem is olyan hosszú idő.
VálaszTörlésMeg aztán nem vagyok benne biztos, hogy mindig, mindent szó szerint, konkrétan értek-e. Azt hiszem, nem mindig, nem mindent.
Úgy látom, inkább felnagyítod a dolgokat a verseidben. Az alap adott,
VálaszTörlésa körítést meg feltuningolod. De így nagyon jó dolgok sülnek ki belőle.
Hát persze, hogy felnagyítom. Értek én a tuninghoz, ha szenvedni köll. De a sikerért meg kell szenvedni, nem ezt mondják ? :D
VálaszTörlés(eddig a fahumor)
Nem véletlenül mondogatom, meg írogatom - meg gondolom is! -, hogy abba kéne hagyni, mert "az alap adott" és a tuningolásból ugyan jó körítés jöhet ki, de ez, sajnos vissza is hat rám.
(most jön egy enyhe cinizmus)
Nem ártana egy kis pénzt is keresni vele, de ahova elküldtem, anno, válaszra sem méltattak - ami nem sértő, hisz kaphat egy szerkesztőség napi két tucat hasonlót. Én se győzném végigolvasni sem.
Hát igen, manapság a verselés nem kifizetődő-a szó szoros értelmében. Anno Petőfi idejében lehetett vele keresni, de ma már nem tudják értékelni. Nem úgy mi, itt...úgyhogy írogass csak.
VálaszTörlésVan egy másik része is a dolognak. Paradoxnak tűnik, ennek ellenére igaz:
VálaszTörlésÍrni kell,
mert csak e szavakban élek én.
Mikor nincs vers:
számomra nincs remény.
Ez nem most jött, már tegnap, de nem lett jó a többi része, úgyhogy ennyi maradt meg belőle.
Igen, látom hogy ez számodra éltető. Már csak ezért se szabad abbahagyni.
VálaszTörlésVerset írni csak felfokozott lelkiállapotban lehet...ezt érzed Kati fabijoe soraiból!
VálaszTörlés