Megint csak mondod:
cseréljek életet.
Nem megy, Te is tudod;
lásd, Te sem teszed.
Engem sem engednek cserélni
láncnál erősebb kötelek.
Bár olyan ez is néhanap,
mintha egyedül élnél,
de valami módon "még olyanabb":
mire bármit is újra remélnél,
megint csak rájössz:
de hát már elkötelezted magadat!
Még ha nem is voltál sohasem túl okos,
de életed hiányra épül,
tapasztalatból is tudható:
a messzeség a délibábtól
a sivatagban is megszépül,
pedig közelről az is csak sívó homok.
Nemcsak homok, oázis is van a sivatagban, ahol termékeny a talaj...
VálaszTörlésMár nem hiszek a délibábnak.
VálaszTörlésEz nem délibáb, ez tényleg létezik: Ubári oázis a Szahara líbiai részén
VálaszTörlésEz a délibáb:
VálaszTörlésTudom, hogy léteznek oázisok. Sőt, azt is tudom, hogy más éghajlatok is léteznek (még) a Földön, nem csak sivatagok. A képek szépek.
VálaszTörlésEzek a tények, de az életben is így van ez...
VálaszTörlésVan jó, csak meg kell találni. Nehéz, de van
Ez mind szép és jó, de van nekem egy másik versszakom is, ami sohasem került ide, mert nem teljes. Olvasd csak el a küldött linken találod 22. képen felül. Tudod, kik kerültek Dante poklában a kilencedik körbe.
VálaszTörlésEgyébként pedig az egyik kedvenc versem úgy kezdődik (József Attila írta)
"Légy fegyelmezett! A nyár ellobbant már."
Van kapocs? Ami összetart? (És itt nem a gyerekekre gondolok). Az általad kiemelt sorok élő kapcsolatokra vonatkoznak.
VálaszTörlésVan, amikor már semmi nem egyszerűen fekete és fehér. Ha az óra tönkrement, hiába viszed a világ legjobb mesteréhez, az sem bírja megjavítani. Nézd, azt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy továbbra is ragaszkodik a régi órájához, aminek már nem veszi semmi hasznát, vagy vesz másikat, ami jár, és mutatja a pontos időt...
Igen, és nyár után ősz, aztán tél, majd megint a tavasz jön.
Az emberi kapcsolatokban nem egy valaki ragaszkodik egy dologhoz, és, hacsak nincs "akut" vészállapot egy kapcsolatban, nem szabad figyelmen kívül hagyni a másik oldalt. Ha az adott szót, fogadalmat stb. "bizonyos körülmények között" meg lehet szegni, akkor az mit sem ér. Felmentést lehet kapni. Kérni nem. A dolog ugyanis erről szól. A kapocs? Pont három évtized (és egy kicsivel több), akkor is, ha ennek csak a fele (vagy annyi sem) volt móka és kacagás.
VálaszTörlésÉn azt gondolom, hogy az emberi kapcsolatok nem olyanok, mint a tárgyakhoz fűződő kapcsolataink. A rá fordított idő mindig értékessé teszi a rózsát, még akkor is, ha nem nyit virágot. Ráadásul még egy kutyát sem rakunk ki az utcára, ha megunjuk, ugyanígy nem hajítunk el embereket egyoldalúan és cserélünk le újabb modellre. Nem megfeddés akar lenni, de a "hasznát venni" kifejezés ezért nem tetszik.
Egyébként a nyár után az ősz, aztán a tél jön, és tavasz az lesz a fáknak, meg a növényeknek, de nem az embernek. Az embernek a tél után a halál következik. Úgyhogy ne pazaroljátok el kora nyaratokat!
Igen, tudom, sokszor ellentmondok magamnak. Ez egy hinta-palinta dolog:
Hinta-palinta,
föl-le száll a hinta,
néha egy kis szó is elég,
s kiborulunk még ma.
Órát hoztam példának, annak pedig hasznát vesszük, mert mutatja az időt, segít az időben való tájékozódásban. Emberre lebontva természetesen nem ez a megfelelő szóhasználat. De nem is azt említettem.
VálaszTörlésA kutyát hozod fel. Az hűséges (szeretetben), ragaszkodó, odaadó, érzed a szeretetét élete végéig. A hozzá való kapocs ugyanolyan marad, mint mikor kölyökkorában (vagy akár később) a gazdihoz került.
Nem megunásról és szimpla lecserélésről van szó, hanem nem működő, mind2 fél számára fájdalmat okozó dologról. Nem hagyva meg a másiknak a lehetőséget, hogy kilépjen és boldogabban élhessen.
De választható persze a beletörődés, belenyugvás, megszokás is. Pontosan ezért írtam, hogy mindenki maga dönti el, mit kezd azzal, amivé alakult az élete, a kapcsolata: megmarad benne vagy sem...
Kár, hogy csak kevés ember gondolkodik így.
VálaszTörlésTudod az emberek egy része - ha nem is annyira sarkosan - de így gondolkodik.
VálaszTörlésÉn nem vagyok vallásos. Utálom, hogy az ideálokat magfogalmazó gondolatokat mindig kisajátítják és bemocskolják. De nekem valaha volt egy eszményképem amiről azt gondoltam "ember", és ebbe sokféle dolog beletartozott kategorikus imperativuszként (Kant). Láttam olyat, aki belefér ebbe a képbe - nyilván, nem ismerem a részleteket kívülről.
De ebbe a - végletesen vitt - gondolkodásmódba, ma már tudom, bele is lehet pusztulni. Ezért óva intek mindenkit a használatától. Ma már - az eszemmel - tudom, (mindig is tudtam) hogy sok tekintetben lehetne okosabban élni, ami ebben az esetben a kellemesebbet és kényelmesebbet és gyönyörtelibbet is jelenti. (de lehet, hogy mindez csak a szimpla gyávaság leplezése - mindenesetre nem kifizetődő).
Persze, nézőpont kérdése. Annak, aki még a rosszhoz is ragaszkodik, nem jó ez a nézet. (vagy életforma, vagy minek is nevezzük) De itt vagyok én, akihez meg senki sem ragaszkodik.
VálaszTörlésAzért írtam, hogy sajnos kevesek gondolkodnak így, mert szerintem sokkal lazább lett a világ. Nincsenek korlátok, szabad mindenki-és ezt szó szerint értelmezik.
Már megint ugyanarról beszélünk, csak más nézőpontból.
VálaszTörlésHát nem mindegy, hogy a cső melyik végén vagy....én általában a szívó-végén:-))
VálaszTörlés