2010. augusztus 12., csütörtök

Holdvilág süt...

Ezt valószínűleg sok embernek eladhatnám saját versnek, de pofátlanság lenne. Éppen ezért írom ezt a kísérő szöveget. Egy széki magyar népdal szövege a következő:

"Nem jó csillag lett volna énbelőlem,
a kicsiket lerugdosnám mellőlem.
Este, mikor legjobban kék ragyogni,
Akkor mennék a babámmal mulatni.

Jaj de bajos egy párnára feküdni,
Aki egymást nem igazán szereti.
A párnának a két széle elszakad,
A közepe tiszta épen megmarad."


Erre a szövegre (és dallamára) lészült a következő variáció - ami persze közel sem olyan jó, mint az eredeti, fenti népköltés:

Holdvilág süt a leány ablakára,
az ablakot ő szélesre kitárja.
Falhoz teszi a hosszabbik létráját,
Arra futtatja föl piros rózsáját.

Dupla ágy áll bent a tisztaszobában,
A gazdasszony azon alszik, magában.
Az ura az istállóban külön hál,
Gondolatban minden éjjel máshol jár.

De nehéz is egy szobában aludni
A párnak, ki egymást már nem szereti.
Mire az ágy jobb oldala elkopott,
A másik még fényes újan ragyogott.



7 megjegyzés:

  1. Az első vsz. első két sorát én így ismerem :)

    Énbelülem nem jó csillag lett volna,
    Mer az égen ritkán ragyogtam volna...

    A többi passzol :)

    Hejjnye, de jó is vót énekölni meg táncóni... Nyelvben is őrözni a hagyományokat, nemcsak az öltözékben, népviseletben és a helyi táncok megtanulásában.

    Amit írtál, végig is énekeltem, remek adaptáció! Simán el tudnám képzelni, hogy ezt a szöveget is elénekeljék egy-egy folklór esten.
    Hisz a népdal-szövegek többsége is nemegyszer az otthoni fájdalmakról árulkodik, sokszor humoros formát is felöltve.

    VálaszTörlés
  2. És ami - legalábbis számomra - mindig a legszebb volt a népdalok szövegében, az a szigorú fegyelem, ami a legnagyobb fájdalmat és örömöt is fegyelmezetten mutatja be a hagyományoknak megfelelően.

    VálaszTörlés
  3. Abban a világban nem is volt szabad az érzelmeket kifejezni, főleg egy nőnek nem. Szigorú rend és szabály irányította akkoriban az életet.
    Talán a táncban mutatkozhatott ez meg leginkább, a tánc vehemenciájában vagy épp lassúságában, andalgósságában. Erről eszembe jutott Soós Imre egyik filmje (Körhinta), mikor a szerelme másnak lesz a jegyese, s hogyan táncol vele egy lagziban... (rosszul emlékeztem :)), ezért a javítás )

    VálaszTörlés
  4. Ne mondd! Csak nem népviselet-szerű ruhában jársz?! Én székely szalmakalapot hordok idén nyáron, néha öltöny zakóhoz, máskor meg rövid újjú ing-nyakkendő együtteshez :)

    VálaszTörlés
  5. Mikor jártam a hagyományőrző együttesbe, akkor viseltem azt a ruhát, a fellépések során :)
    A faluban egyébként még ma is népvisletben járnak az idősebbek.

    VálaszTörlés

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.