Milliós nagyvárosban

Milliós nagyvárosban élek megint,

Olyan két évtizede már.

Tíz évet éltem másutt is,

Azért sem volt kár,

Bár alapvetően ez az életem,

- Most már tudom jól -,

Mégsem mondom, elvesztegettem:

Az a tíz év másról szól.

Érdekes, hogy millióan

Élnek velem itt,

És mindig akad egy ismerős,

Ki az utcán rám tekint:

Egy éven át a körúton
Minden reggelen
Egy utcaseprő dolgozott,
Ki visszaköszönt nekem,

És a tréfás villamosvezető,
Ki oly sokat fecseg,
Végre lassan befejezhetné
Idegesítésemet.

S, ha rám köszön a megállóban

Egy iskolaigazgató,

Fejem a köszöntésre fölkapom,

És szégyellem nagyon,

Hogy elmerültem a versírásban,

És észre sem veszem,

Hogy ez a milliós nagyváros

Nekem már újra nem idegen.