Szóljatok!

Szóljatok, ha egysíkúak verseim nagyon,

mert harcomat az írással akkor - talán - hagyom.

Hisz mit sem ér a szájba rágott gondolat,

mitől könyöködön a bőr végül már lyukad.

 

Ámbár úgyis csak pár barát olvassa versemet,

és nekik okuk nincsen rá, hogy szememre vessenek,

hisz tudják ők már jól, miért szól újra az a dal,

mit jobb kezem az éjjel vagy reggelente e füzetbe kapar.