Újabb szürke hétköznapra ébredt fel szívem.
Nem várok tőle semmi jót: nincs ebben már hitem.
Kapar a torkom és izzadok, talán lázas is vagyok,
Egy torokgyulladás nálam már megszokott dolog.
Bár vastag zakót vettem föl, ma mégis fázom én,
Oly hűvös van - igaz, az ég derült -, mint november elején.
Bárhogy számolom napjait: lassan véget ér a nyár,
S szívem sem melegíti már az áldott napsugár.
Most én is úgy érzem, mintha november lenne:-((
VálaszTörlés